Miért érezzük úgy, hogy egy lángoló cirkuszban zsonglőrködünk bohócorral a fejünkön?
Üdvözöllek, kedves szülőtársam a lövészárokban! Ha ezt olvasod, valószínűleg van legalább három perced, mielőtt valaki a lakás másik végéből elüvölti magát, mert a banán „túl sárga”, vagy mielőtt meghallod apa hangján a következő mondatot: „Gyere mutassuk meg anyának is!”.
Ígérem gyors leszek.
Beszéljünk a szülői stresszről. De ne úgy, mint a selymes hangú instaguru, aki szerint a megoldás egy kád rózsaszirom. Beszéljünk róla úgy, ahogy van: egy biológiai és mentális harckészültségről.
A stressz forrásai: avagy miért van minden egyes nappal egyre több ősz hajszálad?
A szakértők szerint a szülői stressz három fő forrásból táplálkozik. Ha engem kérdezel, nekem inkább úgy tűnik, hogy ez inkább egy svédasztal a pokolból, ahol mindenből ehetsz:
-
1) Kognitív túlterhelés :
Ez az, amikor fejben tartod a gyerek oltási könyvét, a holnapi uzsonnát, a munkahelyi határidőket és azt, hogy hol hagytad a méltóságodat 2018-ban. A prefrontális kortexed ilyenkor nem gondolkodik, hanem sikítva próbálja elkerülni a rövidzárlatot. -
2) Az érzelmi láncreakció:
Ismered azt, amikor a gyerek hisztizik, te pedig – ahelyett, hogy a „nyugodt kikötő” lennél – azonnal átalakulsz egy fortyogó, kitörésre kész vulkánná? Ez az amygdala-rablás. A gyerek agya riadót fúj, a tied pedig úgy dönt: „Ó, buli van? Én is beszállok!” -
3) A tökéletesség mítosza:
Azt hisszük, létezik egy optimális verziója a szülőségnek. Spoiler következik: nem létezik. Csak a túlélés, de kiváltképpen a MEGÉLÉS van, és az a remény, hogy a gyerek nem terápián fogja tölteni a húszas éveit miatunk.
„A mindfulness az a rövid szünet az inger és a válasz
között, ahol eldöntheted, hogy bölcs anya/apa leszel,
vagy olyasvalaki, akinek a nap végén elnézést kell kérnie
a vacsoránál.”
—modern, nevelési interpretáció Viktor Frankl híres gondolata nyomán
HOGYAN SEGÍT A MINDFULNESS?
A mindfulness nem azt jelenti, hogy lótuszülésben lebegsz a nappali közepén, miközben a gyerekek épp filctollal tetoválják a kutyát. Ez egy rendszeres gyakorlást igénylő kognitív technika. Arra való, hogy az agyad ne egyből a pusztító/romboló üzemmódba kapcsoljon, amikor kiömlik a kakaó.
Gyakorlati lépések (ha már meguntad a lelkükre beszélést)
1) A Természetfilmes narrátor technika:
Amikor a gyerek épp a padlón fekve próbálja kideríteni, hogy a tüdeje vagy a parketta bírja-e tovább a strapát, ne válj a dráma részévé. Helyezkedj
kívülre. Képzeld azt, hogy te vagy David Attenborough, aki egy különösen egzotikus, de kiszámíthatatlan főemlőst figyel meg a vadonban.
Pl.: „És íme, az ifjabb Homo Sapiens Sapiens… láthatóan elégedetlen a tészta állagával. És most egy korty langyos tea vagy kávé mellett megfigyeljük, ahogy az érzelmi vihar átcsap a prefrontális kortexén.”
Ez a mentális disszociáció nemcsak szórakoztató, de segít az agyadnak leválasztani a saját stresszválaszodat a gyerekétől. Tudományosan? Ezt hívjuk kognitív átkeretezésnek. Gyakorlatilag? Ez ment meg attól, hogy te is lefeküdj a földre üvölteni.
2) A 3-3-3-as szabály (a pánik ellenszere):
Ha érzed, hogy elönt a vörös köd, kényszerítsd az agyad analitikus üzemmódba. Nevezz meg magadban 3 dolgot, amit látsz (pl. egy elárvult fél zokni, egy ujjlenyomat a a hűtőn, a remény halvány sugara), 3 hangot, amit hallasz (visítás, a hűtő zúgása, a saját belső sikolyod), és mozgass meg 3 testrészt (bokakörzés, váll leengedés, az arcizmaid ellazítása, hogy ne nézz ki úgy, mint egy sorozatgyilkos). Ez a technika visszarángat a jelenbe, mielőtt az idegrendszered végleg bemondja az unalmast.
3) Öneggyüttérzés:
Ez a legnehezebb. Ha elrontod (újabb spoiler: el fogod), ne ostorozd magad. Mondd azt: „Ez most nehéz volt. Ember vagyok, nem egy svájci óramű.” Aztán igyál egy kávét. Vagy bort. És nem ítélkezünk.
Ne feledd!
A tudatos jelenlét nem teszi könnyebbé a szülőséget. A gyerek továbbra is bele fogja törölni a taknyos orrát a blúzodba. De a mindfulness segít, hogy közben ne érezd úgy, mintha egy lassított felvételen néznéd a saját mentális összeomlásodat. Kis lépésekben haladunk. Mert ha nagyot lépünk, rálépünk a szétszórt Lego gyűjteményre, és akkor lőttek a mindfulnessnek.
Szülésznő & csecsemőmasszázs oktató
Mindfulness csoportvezető hallgató
