A valóságunk ott kezdődik, ahol a figyelmünk megáll
Ismeritek a BAIC márkájú autót?
Én egészen addig nem ismertem, amíg egy városi rendezvényen meg nem láttam egy standot ezzel a felirattal. Oda is mentem rögtön: „Mégis mi az a BAIC?”
Aztán két nappal később észrevettem, hogy a lakásunktól körülbelül 200 méterre van egy autószalonjuk. Úgy, hogy valószínűleg már hónapok óta ott volt – csak addig fel sem tűnt.
Majd amikor munkába menet megálltam a piros lámpánál a kereszteződésben, természetesen ott is felbukkant egy BAIC reklám. Biztos pont aznap tették ki…;)
Vagy ki érezte már azt a sajàt autóvásárlása után, hogy:„Jajj, hát itt is egy Hyundai…és ott is egy!”
Ugye, milyen érdekes, hogy azokból a dolgokból, amiket addig szinte észre sem vettünk, hirtelen mintha mindenhol ott lennének?
Az agyunk nap mint nap elképesztő mennyiségű információval találkozik: hangok, színek, emberek, gondolatok, érzések, reklámok, emlékek – mind egyszerre vesznek körül bennünket. Ha minden ingert egyszerre próbálnánk tudatosan feldolgozni, gyorsan túlterhelődne az idegrendszerünk és a figyelmünk. Éppen ezért folyamatosan szűr: kiválasztja, mire irányítsuk a figyelmünket, és mi maradjon a háttérben. Ezt nevezzük szelektív figyelemnek.
Amire fókuszálunk, abból hirtelen többet kezdünk észrevenni. Nem azért, mert az adott dolog hirtelen megszaporodott körülöttünk, hanem mert az agyunk fontosságot rendel hozzá.
Ez pedig nemcsak tárgyakra vagy márkákra igaz, hanem a bennünk rejlő gondolatainkra és érzéseinkre is. Ha folyamatosan a hibáinkra figyelünk, egyre több bizonyítékot találunk arra, hogy „nem vagyunk elég jók”, hogy minden nehéz és nyomasztó.
De amikor elkezdjük észrevenni azt is, ami működik, ami támogat, ami örömet vagy biztonságot ad, ezek is egyre nagyobb teret kapnak bennünk. Amire tartósan figyelmet adunk, az belül is egyre hangsúlyosabbá válik.
A kérdés sokszor nem az, hogy mi van jelen az életünkben – hanem az, hogy minek adunk teret a figyelmünkkel nap mint nap.
„A figyelem irányt ad az életnek.”
Tedd fel magadnak a kérdést!
Mire fókuszálok mostanában igazán?És ez az irány inkább épít vagy inkább kimerít engem?
Fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy mindez nem arról szól, hogy mindig a „jóra” kellene fókuszálnunk, vagy folyamatosan tudatosan irányítani a figyelmünket egy pozitív irányba.
Szerintem ugyanilyen fontos helye van annak is, hogy észrevegyük, ha valami hiányzik, ha valami nem úgy alakul az életünkben, ahogyan szeretnénk, vagy ha valamire mélyebben vágyunk. Ezek az élmények is részei az életünknek, és fontos üzenetet hordoznak számunkra.
Ilyenkor válik igazán lényegessé a fókusz szerepe: nem az elnyomás, hanem a tudatosítás és az iránykeresés szempontjából. Mit szeretne ez a helyzet megmutatni nekem? Miben hív változásra? Mit vihetek magammal belőle, ami erősíthet, formálhat, előre mozdíthat?
Ugyanígy fontosnak tartom azt is, hogy a negatív érzéseket ne próbáljuk elnyomni vagy azonnal „felülírni” pozitív gondolatokkal. Az érzések megélése, felismerése és feldolgozása elengedhetetlen része az önismereti folyamatnak.
A kérdés inkább az egyensúlyban rejlik
Merre billen a mérleg? Milyen irányba mozdul a figyelmem súlya? Milyen minták, gondolatok és élmények kapnak nagyobb teret az életemben?
És talán az egyik legfontosabb kérdés: Ami most nehezebbnek, „súlyosabbnak” érződik, azt tudom-e idővel úgy feldolgozni és átalakítani, hogy ne csak teher legyen, hanem tanítás, erőforrás és belső stabilitás is?
Mert nem minden arról szól, hogy mit teszünk „pozitívvá”, hanem arról is, hogy mit tudunk integrálni, megérteni és magunkkal vinni úgy, hogy végül bennünket erősítsen és formáljon.
Végezetül feltennék egy kérdést:
És a te belső mérleged merre billen most?
Fizioterapeuta, sportfizioterapeuta és life coach, Pszichológiai konzulens és manuális oszteopátia hallgató
